3. rész:Új élet

Kedves Olvasók!

Tudom, nagyon rég hoztam új részt de egyszerűen elszállt az ihletem és ezért kicsit visszavonultam a blogspot világából, de most visszatértem. Átértékeltem mindent, feltöltődtem ihlettel. Az eddigi történetes(2) darab blogot és egy desingest töröltem., de ezt meghagytam azért mert ez nőt igazán a szívemhez. Mióta kipattantat az e történet a fejemből nagyon megszerettem, és remélem ti is. Nem is rizsázok tovább, hanem inkább olvassátok.
ui:Nagyon szeretlek titeket .)xx


                        3. rész: Új élet






MI kis családi idillünket Dorothy telefonja szakította meg, mely nagy hangerővel csörrent fel. Rögtön elengedtem testvéremet, és lementem a nappaliba. Körülnéztem, és felfedeztem, hogy nem változott semmi sem a szobában. A bútorok helyükön maradtak, a falon a Jézusos kép még mindig ott lógott, a Tv mellet a két lélekfény gyertya megbontatlanul hevert a virágok közt, s a függönyöket sem cserélték le. Míg Dorothy vissza nem jött a lakást bámultam.
- Képzeld, lehet lesz munkád. - állt elém hogy kizökkentsen az én kis világomból
- Az nagyszerű. - mosolyra húztam nagy számat – És hol?- tettem fel a kérdést
- Hívott a főnököm egy más ügybe és megkérdeztem, hogy tud-e valami gyakornoki állást keresni neked, és azt mondta, ha talál, akkor azonnal fog hívni engem. - Dodó meglehetősen büszke volt magára, mert jól kihúzta a hátát
- Köszönöm. - bólintással jeleztem hálámat majd elővettem a telefonomat hol egyből elkezdtem
nézni az online webshopokat hogy rendlejek pár holmit a megújult szobámba.
Nem akartam túl sok mindent vásárolni, hisz pár év múlva úgy is elköltözök, ha kapok egyáltalán állást az én rossz múltammal. Nem akarok egész éltemben apám nyakán lógni, hisz neki is van elég baja egyedül. Amint elintéztem dolgaimat, felmentem az emeltre és egyből a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ruháimból lassan kibújtam majd barna hajamat összekötöttem egy kócos cofba, és beálltam a tusolóba. Megengedtem a csapot majd kezembe vettem a rózsát és engedtem, hogy végig folyón rajtam a kissé hideg, de annál jobban eső víz. Mikor elzártam a csapot, jóleső érzés volt, hogy a vízcseppek csurognak lefele immár libabőrös testemen. Levettem a polcról egy törölközőt majd magam köré csavartam.

Hajamat megszárítottam, majd egy könnyed ruhába bújtam. Sok lány azt hiszi, hogy otthonra is úgy kell öltözni, mint egy divatbemutatóra, pedig ez nem igaz, legalább is szerintem. Otthonra minél kényelmesebb ruhát kel felvenni, miben az ember kényelmesen érzi magát. Hajamat ismét egy cofba kötöttem fel majd leballagtam a nappaliba. Lefelé benéztem Dorothy szobájába, ki éppen zenét hallgatott. Épphogy leértem a földszintre nyílt az ajtó és apa lépett be egy számomra ismeretlen nővel.  A nő 30 éves koraiban járhatott, tehát jóval fiatalabb volt apánál.
- Szia, Susan Wood vagyok. Édesapád barátnője. - amint ki mondta a barátnője szócskát szó szerint leesett az állam
Nem hittem volna, hogy anya után valaha is tud valaki igazán szeretni, hisz ők annyira, de annyira össze voltak nőve, és annyira szerették egymást, és bármit megtettek volna a családunkért.
- Szia!- nyújtottam neki kezet, majd felmentem Dorothyhoz hogy, levezessem valahol a dühömet
 - Mióta van apának barátnője?- nyitottam be az ajtón köszönés nélkül
- Először ülj le. - komolynak tűnt
- Miért?- közben teljesítettem kérését
- 1 hónap múlva lesz az esküvőjük. - döbbenet ült ki ismét az arcomra
- Egyáltalán honnan ismerik egymást, mióta vannak együtt? Ki ez a nő?- kérdések sokasága hagyta el a számat
- Már 2 éve együtt vannak. Figyu ha megismered, rájössz, hogy, egy nagyon kedves nő. Intelligens, okos, épp apa mellé illik. Én hoztam őket össze.
- Te hoztad őket össze? De miért? Nem volt boldog apa egyedül?
- Ne akadj már ki ezen. Nem élheti a hátra lévő életét egyedül le. Kell, aki mellette legyen, és támogassa. - magyarázott
- Ezért vagyunk mi itt.
- Cassie, ez teljesen más. - szinte ordibált velem
Ezután egy pár másodperces afféle hatásszünet következett.
- Amúgy hívott a főnököm és mondta, hogy el kéne az egyik cégénél egy titkárnő. Holnap 1 órára vár téged állásinterjúra, az önéletrajzoddal együtt, és itt a cím. - adott át egy cetlikét
- Köszi, bár nem hiszem, hogy megfelelnék neki, de egy próbát megér. - kacsintottam majd kimentem a szobájából
A saját szobám felé kanyarodtam majd leültem az üres padlóra és kezembe vetem fehér  laptopomat. Egy üzenetem jött melyben ez állt:
,,Találkozhatnánk valamikor?xx Avery
Meglepett ez a dolog hisz, a börtönben, az utóbbi években alig szóltunk egymáshoz pár szót mint már említettem, és azt se tudtam hogy honnan szerezte meg az email címemet, de nem sokkal később rájöttem. Hát persze, a Twitteről. A twitteremet még 15 évesen készítettem ahova kiírtam az email címemet is, azóta ez nem is változott.
Gondolkodtam, rajta hogy igent mondjak vagy éppen nem, de beadtam a derekam.
Hátha mi leszünk a legjobb barátnők. - gondoltam magamban – Ami csak az álomvilágba létezik. - mondtam ki hangosan

xxSarah Smith

2. rész: Más

Kedves Olvasók!


Nagyon, de nagyon sajnálom hogy ilyen sokat kellet várnotok az új részre, melyet elég nehezen írtam meg. Ez köszönhető annak hogy 3napig nem voltam itthon.
Köszönöm az előző részhez érkezett egy szem kommentet, és a 7 pipát. Nem beszélve a már 9 feliratkozót. Nagyon hálás vagyok!
Nem is húzom tovább az időt, itt a második rész.
Jó olvasást!:)


                             2. rész: Más

Amint elengedett, egyet hátrább lépett, majd karját pofonra lendítette mely iszonyat nagyot csattant az arcomon. Kezemet rögtön odakaptam a szúró érzés miatt, mely az arcom jobb oldalán terült szét. Apámra pillantottam kinek szemei szúrós pillantást vettettek Dorothyra, ki ezt csak egy mosollyal viszonozta, majd felém fordult.
- Ezt muszáj volt Cassie, de szeretlek. – őszintének tűnt
- Megértem dühödet. - néztem mogyoróbarna szem párjaiba
Egy igazi mosolyt küldött felém, majd megölelt.
Teljesen megértettem, hogy, miért is csattant el a pofon az arcomon, hisz én se cselekedtem volna másképp egy ilyen kínos helyzetben. A családi idillt apa szakította meg, ki nagyban zörgetett valamit a konyhában.
- Mit csinálsz papi?- lépett be Dorothy
Dodó apát mindig papinak hívja kiskora óta. Elmesélte, hogy ez onnan jött neki, hogy, ugye bár, apának se anyának se éltek már a szülei és Dorothy mindig is akart egy nagypapát ki mindig felolvas neki esti mesét, és megtanítja őt a kandalló mellet sakkozni. Nagytata hiánya miatt elnevezte apát papinak.
- Tejszínes carbonárát csinálok, anyád kedvencét. - megcsuklott a hangja, és nagy levegőt vett- Volt kedvencét. - bólintott és tovább sertepertélt
Dorothyval mi is beálltunk mellé, és segítettünk neki hogy elkészítse a tökéletes ebédet. Örültem, hogy végre így együtt van a család, és láthatom őket, teljes életnagyságba. 
A jobb felső szekrényt nyitottam ki hol kerestem a sót. Megnéztem minden szekrényt, de sehol sem találtam. Teljesen más volt az elrendezés. Apa pár perc múlva megkérdezte, hogy mit is keresek ily nagy erővel.
- Csak a sót. - vontam vállat- De valahogy sehol se találom. Olyan más lettez a ház. - néztem a szomorúan
- Már kivettem. - mutatta fel Dodó
Amint kész lett az ebéd el is fogyasztottuk. Emlékszem, hogy régen mielőtt még anya ült, minden vasárnap Tyúkhúslevest, és pulykát csinált. Mielőtt neki kezdtünk volna az ebédnek, elmondtuk az asztali áldás. ha véletlen apa elfelejtette volna, mi Dodóval gondoskodtunk, hogy ez nem maradhat ki a vasárnapunkból. Aznap ez is kimaradt. Dodó és apa már nagyban falta az ételt mikor én még kérdően pillantottam mindkettőjükre. Apa szemével azt sugallta, hogy egyél.
A börtönben is mindig magamban elmormoltam egy áldás, és most is. Apa látta, hogy valami nincs rendben velem ezért letette, a villáját megtörölte szalvétával a száját, majd hozzám szólt.
- Miért nem eszel?
- Semmi. - legyintettem majd elkezdtem enni, de láttam, hogy apa nem hagyja ennyibe a kíváncsiskodást
- Na, jó. - köszörültem meg a torkomat – Mielőtt megtörtént ez a dolog minden vasárnap étkezés előtt, mondtunk egy áldást, amit most elmormoltam.
Apa és Dorothy megilletődötten pillantottak rám, majd tovább ették a carbonarát. Amint végeztünk az étellel, Dodó felment a szobájába, apa pedig elment dolgozni, így hát rám várt a mosogatás. Míg mosogattam benyomtam a pulton lévő rádió bekapcsoló gombját, majd megkerestem a helyi rádió adását.
- Jó delet Miami. Jöjjön egy kis felfrissítő zene. - a férfi bohókás hangja hallatszott majd elindult egy számomra ismeretlen szám.
 Az evőeszközöket, mint mindig a fiókba tettem, a tányérokat pedig a bal felső szekrénybe. Amint kész lettem a pakolgatással kinyomtam a rádiót, majd felvetem bőröndömet, és megkerestem a szobámat. Mikor beléptem, teljes meglepettség ült ki arcomra. A szoba teljesen üres volt, csak egy lámpa lógott középen, mely éppen csak bevilágította az egész szobát. A hátam mögött lépés hangokat véltem felfedezni, de nem néztem hátra hisz tudtam, hogy ki lehet az. Amint mellém ért kérdések száza verekedett egymással fejemben.
- Mi történt?- néztem Dorothyra teljesen értetlenül
- Mikor megtudtam, hogy mit tettél, eléggé mérges lettem, és mikor mindennap benéztem ebbe a szobába, rosszul lettem, és muszáj volt valamit tennem így hát kipakoltattam mindent, bocsi .-  sajnálat áramlott szemeiből
- Nem baj. - fogtam meg a vállát - El leszek a kanapén. - fordultam meg, de hozzám sietett
- Míg, megcsinálják a szobádat, ne menj le. Alhatsz az én szobámba. - mutatott a szobájára melybe be lehetett látni
- Köszi. - bementünk a szobájába hol semmi nem változott
Leültem az ágya melletti kis babzsákra ő pedig előttem foglalt helyet. Ahogy láttam előttem elfogott a sírógörcs, hisz mos olyan más anya nélkül. Egy könnycsepp folyt végi barna arcomon mit gyorsan le is töröltem nehogy meglássa Dorothy.
- Más lettél. - riadt fel
- A börtön nem egy könnyű dolog. Ha kedves vagy bunkók veled, ha bunkó vagy megvernek. - tártam szét a kezemet-
- Az durva. - rázta a fejét egyöntetűen
- Átélni még durvább. - kulcsoltam össze kezeimet
Ezek után pár másodperces néma csönd következett melyet én törtem meg egy elég nagy kéréssel.
- Tudnál szerezni nekem valahol egy munkát?
- Hát, nálunk nincs hely, de beszél a főnökkel. Hátha felvesz kezdőket. - állt fel és kifelé vette az irányt
- Hé Dorothy!- szóltam utána majd közelebb léptem hozzá – Köszi!- néztem rá – Mindent. - kicsit megráztam a fejemet
- Nincs mit. Az arca komor maradt- Gyere ide. - adta be a derekát majd megöleltem


xx Sarah Smith

1. rész: Újra otthon

Kedves Olvasók!

Bocsánat a késés miatt , de nem volt időm agyon írni a fejezetet mert alig voltam itthon. Nagyon köszönöm a 6 feliratkozót, a kommentet és pipák számát is. Nem hittem volna hogy a prológus ennyire tetszeni fog.Próbáltam minél hosszabbra és tartalmasabbra írni a részeket. Remélem mindenkinek fog tetszeni!
ui: Ha tetszik vagy épp nem, nyugodtan írjátok meg!



1. rész:Újra otthon

Azzal a nappal teljesen megváltozott az életem. Egy más lány lettem.  Szolidabb, érzékenyebb, egyszóval más. Igazából iszonyat nagy lelki ismeretfurdalást, és egyben egy lyukat éreztem a szívemben anyám halála miatt. Egy olyan lyukat, ami soha, de soha nem fog beforrni. Ma van, az a nap mikor végre kiengednek innen és, végre szabad lehetek. Először is lesz pár elintézni való dolgom majd, állást keresek. Nem tudom-e hogy, sikerülni fog, főleg az én elő életemmel, és a tapasztalat hiányom miatt. Ja és persze, a fiatalságom miatt.
Pár perc múlva az őr látogatott meg, ki elővette kulcsát és kinyitotta a zárkámat. A cuccaim már összepakolva vártak engem a földön. Lenyúltam értük majd elindultam az ajtóhoz. Az őr egy perverz megnyilvánulás után kiengedett majd elvezetett a börtön igazgatójához. Nem én voltam az egyedüli ki ugyanazon a napon szabadult. Egy lány is ott volt a váró terembe. Az első 2 évet együtt töltöttük egy zárkába. Az elején jól kijöttünk, de utána teljesen eltávolodtunk egymástól a makacsságom miatt. Az i-re az tette fel a pontot hogy 2 év után őt eltették egy másik zárkába, és az óta egyedül vagyok egymagamban. Ő is gyilkolás miatt ült le jó pár évet, bár ő pár évvel idősebb, mint jómagam. Pár perc várakozás után egy nő jött ki az igazgató szobájából ki hozzám fordult:
 - Cassie?- húzta fel szemöldökeit
- Igen?- álltam fel
- Gyere velem. – intett egyet majd besétáltunk együtt
Az íróasztal mögött Mr. Baker ült a börtön igazgatója. Egykor maga is ült pár évet, de megjavult, és mára sikeres üzletember lett. A kezét üdvözlésre nyújtotta, mit viszonyoztam is. Amint kiszabadultam kézszorításából helyet foglaltam az előtte lévő székre mely puha bőrből készült. Amíg ő aláírta a papírjaimat körülnéztem az irodájába. A feje fölött 3 számomra ismeretlen fiú képe lógott, az iroda többi részébe pedig egyéb festmények helyezkedtek el. Miután megbeszéltünk minden fontos dolgokat, meg hogy  még 2 hónapig hetente kell, magam jelentsem a Londoni bíróságon, rákérdeztem, hogy, kik azok kik a feje felett lógnak.
- Ők mind az 1999-es börtöni tűzben haltak meg. - húzta szorosabbra nagykendőjét majd célzásképpen hogy, váltsunk témát felállt majd a papírokat odaadván ismét kezet fogott velem
Amint eltettem a papírjaimat máris mentem ki az ajtón. Az én helyem ahol ültem immár foglalt volt mégpedig Avery ült ott. A számat beszélésre nyitottam, de mint engem is a titkárnő őt is behívta a szobába. Az ajtófélfából még egyszer visszapillantott majd fejét elkapva sietősen bementem az irodába. Én csomagjaimat felvéve követtem az őrt, ki teljesen a börtön végéig vezetett. Amint kiléptem a szabadba, éreztem, hogy most már tényleg szabad vagyok. Ahogy végigsétáltam az utcákon, megpillantottam egy rég nem látott ismerőst, apámat. Mindaddig, míg meg nem öltem anyámat boldogan éltünk, mint egy szép család. De a börtönbe egyszer se látogatott meg, egyszer se láthattam arcát, és egyszer se halhattam hangját. 5 éve történt az eset azóta sokat változott a külsőm így gondolom, hogy, nem ismert fel. Egy nagy levegő vétel után megszólítottam. Fejét rögtön felém kapta majd szapora léptekkel hozzásétáltam.
- Megismersz?- kérdeztem komolyan
- Sajnálom. - vakarta a fejét - Nem. - rázta egyöntetűen
- Ohh, értem. - már sétáltam volna el mikor kezét megéreztem az alkaromon és visszapördített maga elé
- Cassie?- nézett rám ijedtem
Én egy bólintással jeleztem, hogy igen én vagyok az, majd fejemet lehajtottam. Apa nem tudott szóhoz jutni, engemet pedig elkapott a zokogás heve. Próbáltam vissza tartani a zokogásomat, de nem sikerült így kitört belőlem az el nem múló sírás. Apa egy szó nélkül magához ölelt jó szorosan. Éreztem, sőt tudtam, hogy megbocsájt és bánja, hogy nem látogatott meg egyszer sem. Miután öleléséből kiszabadultam, hazafelé vettük az irányt. Amint beszálltunk a kocsiba elmeséltem az egész történetet, és hogy miért is öltem meg. Hogy miért? Rám erőszakolták, és közben bedrogoztak. Az egész az anyám halála előtt egy héttel kezdődött mikor az egyik osztálytársam drogot hozott be. Mint egy igazi minta gyerek, nem kértem belőle, de amint láttam, hogy a többiek megkóstolták, és hogy hogy viselkednek, én is vettem.  Másnap is kértem a fiútól, nemcsak drogot, hanem piát is. Azon a héten mindennap részegen érkeztem haza. Most hogy, visszagondolok elég hihetetlennek tűnik, hogy, ilyen hamar rákaptam a dolgokra, de nem tudtam ellenállni. Utána minden olyan gyorsan történt, hogy már csak arra emlékszek, hogy megöltem anyámat. Valószínűleg annyira önkívületi állapotba kerültem, hogy bármire rá tudtak venni. Így hát megtettem. Miközben meséltem apám könnyeit viszafolytva hallgatta. A végén persze mindkettőnknek kicsordult egy könnycsepp a szemünk sarkából, de egy mosoly keretében rám nézett apám majd szorosan megfogta bal kezemet. Egészen hazáig így fogta a kezemet mely számomra egyet jelentett azzal, hogy most már biztonságba vagyok. Apa leparkolt a ház előtt melyben felnevelkedtem.  Semmit sem változott, egy kivétellel, két ember hiányzott. Én és anya. Amint beléptem megpillantottam Dorothyt, ki az évek alatt meggyötrődött, és megváltozott. Haját levágatta, és lefogyott már nem az 18 éves duci csúnya lány, hanem egy igazi nő. Nem tudtam pontosan, hogy mit is kéne, tegyek, ezért miután letettem a cuccot elé léptem és egy nagy levegő vétel kíséretében köszöntöttem.
- Szia. - préseltem ki a betűket a számon
Nem mondott semmit, hanem egyből megölelt. Nem hittem a szememnek hogy mit csinált. Azt hittem, hogy utálni fog mint mindenki más apámon kívül de nem. Ő nem és apám se.

xx Sarah Smith

Köszöntő és a Prologós!

Kedves Olvasók!

Egy újabb bloggal jelentkezem mely nem lesz egy hétköznapi.Nagy szerepet fog benne játszani egy börtön, és egy gyilkosság is. Előre közlöm veletek hogy itt Zayn Malik NEM HÍRES(és nem ott él ahol egyébként élt). A kinézet nem tökéletes, de idővel majd az lesz! Oldalt fel tudtok iratkozni a blogra! Nem is húzom tovább az időt olvassátok a prológust!
ui: Ha tetszik vagy épp nem, nyugodtan írjátok meg!
                                           Prológus


Egy boldog családban éltem, és minden rendben volt velem, de rossz közegbe kerültem, ami teljesen megváltoztatott. Azelőtt egy visszahúzódó nem sok baráttal rendelkező lány voltam. Egyre rosszabb lettem, és egyre jobban nem érdekelt más engem int a drog és a pia. Mikor már nem volt pénzem semmiire se, egy ajánlatot kaptam, hogy öljem meg anyámat. Annyira, de annyira be voltam drogozva és annyira kellet újra hogy megtettem, de amint meghúztam a ravaszt, iszonyat nagy lelkiismeret-furdalás tört belém. Pár perc múlva lebuktam, és azonnal börtönbe csuktak. Az első két évbe minden héten elvonóra mentem hol összeismerkedtem Averyvel. Benne bíztam meg csak a börtönben, de utána áthelyeztek engem és egyedül maradtam.3 évet öltöttem el egy kicsiny cellában magányosan. De végre ma szabadulok, és teljesen új életet kezdhetek, és meg fogom fogadni, hogy a tetteknek súlya van.

xx:Sarah Smith