2. rész: Más

Kedves Olvasók!


Nagyon, de nagyon sajnálom hogy ilyen sokat kellet várnotok az új részre, melyet elég nehezen írtam meg. Ez köszönhető annak hogy 3napig nem voltam itthon.
Köszönöm az előző részhez érkezett egy szem kommentet, és a 7 pipát. Nem beszélve a már 9 feliratkozót. Nagyon hálás vagyok!
Nem is húzom tovább az időt, itt a második rész.
Jó olvasást!:)


                             2. rész: Más

Amint elengedett, egyet hátrább lépett, majd karját pofonra lendítette mely iszonyat nagyot csattant az arcomon. Kezemet rögtön odakaptam a szúró érzés miatt, mely az arcom jobb oldalán terült szét. Apámra pillantottam kinek szemei szúrós pillantást vettettek Dorothyra, ki ezt csak egy mosollyal viszonozta, majd felém fordult.
- Ezt muszáj volt Cassie, de szeretlek. – őszintének tűnt
- Megértem dühödet. - néztem mogyoróbarna szem párjaiba
Egy igazi mosolyt küldött felém, majd megölelt.
Teljesen megértettem, hogy, miért is csattant el a pofon az arcomon, hisz én se cselekedtem volna másképp egy ilyen kínos helyzetben. A családi idillt apa szakította meg, ki nagyban zörgetett valamit a konyhában.
- Mit csinálsz papi?- lépett be Dorothy
Dodó apát mindig papinak hívja kiskora óta. Elmesélte, hogy ez onnan jött neki, hogy, ugye bár, apának se anyának se éltek már a szülei és Dorothy mindig is akart egy nagypapát ki mindig felolvas neki esti mesét, és megtanítja őt a kandalló mellet sakkozni. Nagytata hiánya miatt elnevezte apát papinak.
- Tejszínes carbonárát csinálok, anyád kedvencét. - megcsuklott a hangja, és nagy levegőt vett- Volt kedvencét. - bólintott és tovább sertepertélt
Dorothyval mi is beálltunk mellé, és segítettünk neki hogy elkészítse a tökéletes ebédet. Örültem, hogy végre így együtt van a család, és láthatom őket, teljes életnagyságba. 
A jobb felső szekrényt nyitottam ki hol kerestem a sót. Megnéztem minden szekrényt, de sehol sem találtam. Teljesen más volt az elrendezés. Apa pár perc múlva megkérdezte, hogy mit is keresek ily nagy erővel.
- Csak a sót. - vontam vállat- De valahogy sehol se találom. Olyan más lettez a ház. - néztem a szomorúan
- Már kivettem. - mutatta fel Dodó
Amint kész lett az ebéd el is fogyasztottuk. Emlékszem, hogy régen mielőtt még anya ült, minden vasárnap Tyúkhúslevest, és pulykát csinált. Mielőtt neki kezdtünk volna az ebédnek, elmondtuk az asztali áldás. ha véletlen apa elfelejtette volna, mi Dodóval gondoskodtunk, hogy ez nem maradhat ki a vasárnapunkból. Aznap ez is kimaradt. Dodó és apa már nagyban falta az ételt mikor én még kérdően pillantottam mindkettőjükre. Apa szemével azt sugallta, hogy egyél.
A börtönben is mindig magamban elmormoltam egy áldás, és most is. Apa látta, hogy valami nincs rendben velem ezért letette, a villáját megtörölte szalvétával a száját, majd hozzám szólt.
- Miért nem eszel?
- Semmi. - legyintettem majd elkezdtem enni, de láttam, hogy apa nem hagyja ennyibe a kíváncsiskodást
- Na, jó. - köszörültem meg a torkomat – Mielőtt megtörtént ez a dolog minden vasárnap étkezés előtt, mondtunk egy áldást, amit most elmormoltam.
Apa és Dorothy megilletődötten pillantottak rám, majd tovább ették a carbonarát. Amint végeztünk az étellel, Dodó felment a szobájába, apa pedig elment dolgozni, így hát rám várt a mosogatás. Míg mosogattam benyomtam a pulton lévő rádió bekapcsoló gombját, majd megkerestem a helyi rádió adását.
- Jó delet Miami. Jöjjön egy kis felfrissítő zene. - a férfi bohókás hangja hallatszott majd elindult egy számomra ismeretlen szám.
 Az evőeszközöket, mint mindig a fiókba tettem, a tányérokat pedig a bal felső szekrénybe. Amint kész lettem a pakolgatással kinyomtam a rádiót, majd felvetem bőröndömet, és megkerestem a szobámat. Mikor beléptem, teljes meglepettség ült ki arcomra. A szoba teljesen üres volt, csak egy lámpa lógott középen, mely éppen csak bevilágította az egész szobát. A hátam mögött lépés hangokat véltem felfedezni, de nem néztem hátra hisz tudtam, hogy ki lehet az. Amint mellém ért kérdések száza verekedett egymással fejemben.
- Mi történt?- néztem Dorothyra teljesen értetlenül
- Mikor megtudtam, hogy mit tettél, eléggé mérges lettem, és mikor mindennap benéztem ebbe a szobába, rosszul lettem, és muszáj volt valamit tennem így hát kipakoltattam mindent, bocsi .-  sajnálat áramlott szemeiből
- Nem baj. - fogtam meg a vállát - El leszek a kanapén. - fordultam meg, de hozzám sietett
- Míg, megcsinálják a szobádat, ne menj le. Alhatsz az én szobámba. - mutatott a szobájára melybe be lehetett látni
- Köszi. - bementünk a szobájába hol semmi nem változott
Leültem az ágya melletti kis babzsákra ő pedig előttem foglalt helyet. Ahogy láttam előttem elfogott a sírógörcs, hisz mos olyan más anya nélkül. Egy könnycsepp folyt végi barna arcomon mit gyorsan le is töröltem nehogy meglássa Dorothy.
- Más lettél. - riadt fel
- A börtön nem egy könnyű dolog. Ha kedves vagy bunkók veled, ha bunkó vagy megvernek. - tártam szét a kezemet-
- Az durva. - rázta a fejét egyöntetűen
- Átélni még durvább. - kulcsoltam össze kezeimet
Ezek után pár másodperces néma csönd következett melyet én törtem meg egy elég nagy kéréssel.
- Tudnál szerezni nekem valahol egy munkát?
- Hát, nálunk nincs hely, de beszél a főnökkel. Hátha felvesz kezdőket. - állt fel és kifelé vette az irányt
- Hé Dorothy!- szóltam utána majd közelebb léptem hozzá – Köszi!- néztem rá – Mindent. - kicsit megráztam a fejemet
- Nincs mit. Az arca komor maradt- Gyere ide. - adta be a derekát majd megöleltem


xx Sarah Smith